00. Ha igaz volna..

New  life

"A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket."

Harry Styles 
Ajánlott zene: Glad you came

Vasárnap késő délután a gépem hivatalosan is London egyik legnevezetesebb repülőterén, a Heathrow-i repülőtéren landolt, ami Anglia fővárosának egyik legnevezetesebb színhelye turisztikai szempontból. Miután kiderült, hogy a munkámból adódóan ide kell költöznöm, jócskán utána néztem az interneten, hogy mi az, amit egy londoni lakosnak mindenképpen ismernie kell. A terveim között szerepelt tehát, hogy mielőtt hivatalosan is munkába állok, felfedezem kicsit a várost és a saját szemeimmel is meglesem a nevezetességeket. Ez mind szép és jó, de egy valami nagyon aggasztott. Mégpedig az időjárás. Nem voltam hozzászokva az állandó esős és hideg időhöz. Komor, örökös félhomály. Lelombozza az embert.
Esett, amikor két kezemben a csomagjaimmal leszálltam a gépről. Az esőt akár tekinthettem volna rossz előjelnek is, - de nem tekintettem annak, csupán csak elkerülhetetlennek. A napsütéstől már régen elbúcsúztam.
Sietősre véve a tempót, amilyen gyorsan csak lehetett fogtam magamnak egy taxit és megkértem a sofőrt, hogy a legközelebbi szállodába vigyen el. Holnap első dolgom lesz, hogy valami olcsó szállás után nézzek, de ma már se erőm, se kedvem nem volt rohangálni a városban.
Útközben váltottunk néhány szót, de hamar le is tudtuk a társalgást, így hát én egész úton némán bámultam ki az ablakon.
A táj persze egészen elnyerte a tetszésemet, s különösen felkeltette a figyelmemet, hogy az emberek még így, hogy az eső gyakorlatilag szakadt, nyugodtan sétálgattak az utcákon. Hát persze, ők bizonyára már észre sem veszik, ha dézsát öntenek a nyakukba.
Végül, mikor megérkeztünk,megköszöntem a segítséget, majd néhány fontot nyomta a taxis markába és a csomagjaimmal együtt, szinte futva tettem meg a távolságot a szálloda bejáratáig. Alig vártam, hogy végre lehámozzam magamról a vizes ruhákat, amik kényelmetlenül tapadtak a testemre.
Szórakozottan göndör hajamba túrtam és a recepciós pulthoz léptem, ahol egy középkorú, szőke hajú nő mosolygott rám, miközben tekintetével igencsak feltűnően végigmért. Nos igen, sosem volt gondom a csajozással, bár már egy jó ideje szingliként élem az életemet. Úgy érzem, a múltban történtek miatt még nem igazán vagyok készen a mindent elsöprő szerelemre. Talán, majd egyszer.
-  Üdvözlöm uram, miben segíthetek? - kérdezte a nő mézes-mázos hangon, akit a kitűzője alapján Marie - nek hívnak.
-  Jó napot, egy szobád szeretnék ma éjszakára - küldtem felé egy félmosolyt, mire ő lélegzetét visszatartva bólintott egyet és a számítógépe felé fordult.
-  Azonnal intézkedem - gépelt szorgosan - Ez lesz az - tekintett fel rám futólag - Az első emeleten jobbra a harmadik ajtó. Fizetés távozáskor lesz illetékes. Amennyiben szüksége van valamire, én bármikor a rendelkezésére állok - tett egy kétértelmű megjegyzést, amit egy egyszerű mosollyal lereagáltam - Jó pihenést kívánok - nyújtotta át a kulcsot.
-  Köszönöm - motyogtam, majd a lift felé vettem az irányt.
Ahogy beléptem a felvonóba, kissé megkönnyebbültem. Jó érzéssel töltött el a tudat, hogy hamarosan pihenhetek egy kicsit, illetve, hogy egyedül leszek. A repülőn enyhén szólva úgy éreztem magam, mintha egy halas konzervben lettem volna, s néha igencsak jól jön egy kis magány,ámbár alapjáraton társasági ember vagyok.
Az első emeleten kiszállva rögtön a szobám keresésére siettem, s amint megtaláltam azt, szinte beestem az ajtón. A csomagjaimmal együtt sétáltam beljebb a szobába, ami egyáltalán nem volt puccos, s ez jó is volt így. Letettem a bőröndömet és az utazótáskámat a földre, majd az ablakhoz sétáltam és kitártam azt, hogy egy kis friss levegő is jusson be, majd a fürdőt keresve, útközben lehámoztam magamról a nadrágomat és a felsőmet.
Miután lezuhanyoztam, magamra kapkodtam az első kezem ügyébe kerülő melegítőt és pólót, majd azzal a lendülettel be is vágtam magamat az ágyba, de a nagy csöndben, ami rám telepedett még aggasztóbb volt az eső hangját hallgatni, ami szüntelenül az ablakpárkányt kopogtatta, így hát nem egykönnyen ment az alvás. Lusta voltam felkelni, hogy becsukjam az ablakot. Inkább a fejemre húztam a takarót, később még a párnát is, de csak éjfél után tudtam elaludni, amikor az eső és a szél sustorgása elcsendesült.
Reggel kelletlenül keltem ki a már jól bemelegített ágyból. Szépen komótosan összepakoltam,elintéztem a reggeli teendőket, átöltöztem és olyan tíz óra körül már a recepciónál álltam. Nem vesztegettem az időt arra, hogy reggelizzek, úgy voltam vele, hogy majd útközben bekapok valamit. Marie, a recepciós nő készségesen segített nekem, mikor megkérdeztem, hogy nem-e ismer egy ingatlanügynököt, aki viszonylag jó áron tudna nekem egy lakást intézni.Szerencsére minden simán ment, és még időpontot is kaptam ma délutánra, ami ügyebár egyenlő volt azzal, hogy a délelőttöm hátralévő része szabad.
Szerencsére ma nem esett az eső. Ráérősen sétálgattam a macskaköves úton. Az ingatlanügynök irodájához közel rábukkantam egy kávézóra, ahol nyugodtan ittam egy jó kis angolos feketét, illetve az egyik pincérlány telefonszámával is gazdagabb lettem, amit megjegyzem, nem én kértem el. Ajándék volt a kávé mellé.
Hihetetlen. A brit lányok, ilyen rámenősek?
A saját gondolataimon mosolyogva álltam tovább, miután kifizettem,amit kellett.
Pontban egykor már az irodában ültem, és a szóba jöhető lakások között vaciláltam. Az ingatlanügynök, egy körülbelül ötvenes éveiben járó kedves asszony volt és készségesen segített nekem abban, hogy a számomra fontos kikötéseknek megfelelő albérletet találjak. Hosszan tanakodás után végül úgy döntöttem, hogy élőben is megnézek két lakást, s azután fogok véglegesen dönteni, ámbár titkon már pontosan tudtam, hogy hol fogok lakni.
Nem tévedtem. Amint beléptem abba a legénylakásba, amit már az irodában is közelebb állt az elképzeléseimhez, rögtön eldöntöttem, hogy itt maradok.
Egy egyszerű, ízléses garzon lakás volt. Egy magamfajta szingli pasinak bőven elég. Szerencsére a ház már be volt bútorozva, így ezzel a jövőben már nem is kell majd foglalkoznom. Komótosan végig jártam minden négyzetcentimétert. A nappali hatalmas volt. Egy kényelmesnek tűnő bőrkanapé, dohányzóasztal és egy tv foglalt helyett benne, ami kifejezetten jó pont volt, hiszen imádok egy üveg sör mellett vasárnapokként egy - egy meccset megnézni. A hálószoba kellően tágas volt, s különösen tetszett, hogy a falak kékre volt festve, akárcsak a régi otthonomban. Az illemhelyiségek és a konyha is megfelelő volt. Tökéletes.
-  Maradok - jelentettem ki, mielőtt az ingatlanügynök bármit is szólhatott volna.
-  Nagyszerű, ebben az esetben ki kell töltenünk pár papírt és ma már itt is töltheti az éjszakát - mosolygott rám, majd a kanapé felé tessékelt.
Kitöltöttük a fontosabb iratokat, kifizettem a foglalót, majd a kulcsokat megkapva egyedül maradtam a lakásban. Fellélegeztem.
A délután hátralévő részében kipakoltam a csomagjaimat és a saját ízlésem szerint rendezgettem a dolgokat. Bőven volt még mit csinálni a lakásban, így nem kapkodtam el semmit. A bútoroktól eltekintve még sok mindenre szükségem lesz, de jelenleg nincs elég pénzem arra, hogy vásárolgassak.
Az este közeledtével elmentem a legközelebbi kisboltba, hogy vegyek egynéhány élelmiszert, majd vacsora után úgy döntöttem, hogy ideje használatba venni a fürdőszobát. Lusta mozdulatokkal mostam le magamról a piszkot, amit a mai napon össze szedtem, majd egy törölközőt a derekam köré tekerve kiléptem a zuhanykabinból és kis híján a hátamra is vágódtam a döbbenettől. Egy idegen fiú ült a mosógép tetején, aki ugyan olyan döbbentettem nézett vissza rám. Egyszerre hagyta el a szánkat egy férfiasabb sikoly.
-  Te meg mégis ki a franc vagy? - szegezte nekem a kérdést cseppet sem kedvesen -  És mit keresel a házamban?